Giorgio Perlasca
2024. október 26.
Bár egyesületi elnökként nem igazán oszthatok meg személyes véleményt, de ezt mégis megosztom, mert a véletlenek – nem hiszek a véletlenekben – azokkal az emberekkel sodornak össze, akik számítanak. 2024. október 26-án Giorgio Perlasca fiának a meghívására ott voltunk az édesapja sírjánál. Az egyesületünk nevében elvittük a saját birtokunkon termett oliva ágat a béke jegyében, és a saját birtokunkon termett babér levelet a hősök tiszteletére.
Meghitt volt a megemlékezés. Giorgio Perlasca nem beszélt Budapestről, miután visszatért Olaszországba, csak véletlenül derült ki, hogy mit tett. Egy kereskedő volt, aki látva azt (!!!), spanyol követséginek adtak ki magát, és több házat, az úgy nevezett “védett házakat” vásároltatta meg a spanyol kormánnyal és zsidók ezreit mentette meg. Többet szeretett volna. Az utolsókat már a követség épületébe rejtette el. A családja nem tudott semmiről.
A legmeghatóbb az volt, hogy valahogy ez a kisváros, mégis megtudta, hogy mit tett Giorgio Perlasca. Szerényen a sírján ott vannak a kavicsok. Még egy tetovált kavics is van, egy SZÍV van rajta. Az iskolában kiadtak egy fogalmazási feladatot: “Mit jelent neked Perlasca”. A tanítónéni egy kisfiú fogalmazásában segített, és a kisfiú, miközben ők hozták át és helyezték el Giorgio Perlasca sírjánál a koszorút, a kisfiú, lehetett vagy 10 éves, az osztálytársai az alpini kapitány mögött álltak … a kisfiú felolvasta a saját fogalmazását, tintával írt gyűrött papírról, amit a zsebéből vett elő. Remegett a hangja. “Mit jelent nekem Giorgio Perlasca”. Igen.
Megkérdezték tőlem is. Becsapnád az ajtót előttem, ha bajba kerülnék? Nem, sohasem. Semmi Áron. Én lennék az első, akit a Dunába löknek, de sohasem csapnám be az ajtómat senki előtt.
Ez a mostani megemlékezés. Ott voltam. Vele voltam. Perlasca fiával, és majd százan. Csak annyit mondtam neki, hogy nekem volt egy jó barátom, egy NAGYON JÓ BARÁTOM. Egy film producer. Már is mondta a nevét. ÁRON. Mindketten tudtuk kiről beszélünk. Sipos Áronról. És meg sem álltunk a beszélgetésben.
Legyen ez a nap az emléke Giorgio Perlasca-é és Sipos Áron-é.
