Talpra, magyar! – velencei nyelven
2025. március 16-án Velencében a San Marco tér mögötti “Hősök falánál” Winkler Lajos (1810–1861) 1848-as alezredes emléktáblája előtt megemlékezett a velencei/venetói magyar közösség Március 15-ről.
Az eseményt a Trivenetói olasz-magyar Kulturális Társaság szervezte. Az eseményen a résztvevők megkapták Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét, valamint annak olasz és velencei nyelvű fordítását.
A Kulturális Társaság és a velencei fordító engedélyével közöljük a Nemzeti dalt velencei nyelven.
Il 16 marzo 2025 la comunità ungherese di Venezia/Veneto ha commemorato il 15 marzo davanti alla targa commemorativa del tenente colonnello Lajos Winkler (1810–1861) del 1848 presso il “Muro degli Eroi” dietro Piazza San Marco a Venezia.
L’evento è stato organizzato dalla Società Culturale Italo-Ungherese della Trivenezia. Nel corso dell’evento, i partecipanti hanno ricevuto la poesia “Canzone nazionale” di Sándor Petőfi e le sue traduzioni in italiano e veneziano.
Con il permesso della Società Culturale e del traduttore veneziano, pubblichiamo la Canzone Nazionale in lingua veneziana.
Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
Canto nassional
In pie Ungheresi, la Patria ne ciama!
Xè rivà ‘l momento, desso o mai più!
Cossa voemo, esser ìberi o s-ciavi?
Sta qua xè la domanda, rispondè!
Sul dio dei Magiari nialtri
Giuremo,
Giuremo che s-ciavi più
No saremo!
Fin desso nialtri s-ciavi semo stai,
I nostri pari antichi xè danai,
La zente ìbera che se a ga tolta
Paze no ga in tera serva sepolta.
Sul dio dei Magiari nialtri
Giuremo,
Giuremo che s-ciavi più
No saremo!
El xè un farabuto bon da gnente
Chi che desso de morir no se sente,
Chi che la so misera vita strassona
Più de l’onor dea Patria ‘l tien par bona.
Sul dio dei Magiari nialtri
Giuremo,
Giuremo che s-ciavi più
No saremo!
La spada ben più dea caena la bria,
E tanto de più el brasso scintia!
E nialtri la gavavimo na caena!
Ecote qua, antica spada nostra!
Sul dio dei Magiari nialtri
Giuremo,
Giuremo che s-ciavi più
No saremo!
El nome ungaro beo ‘l tornarà,
Dea gran fama antica degno ‘l sarà;
Scroemose da dosso el disonor
Che i sècoi su nialtri gà catastà!
Sul dio dei Magiari nialtri
Giuremo,
Giuremo che s-ciavi più
No saremo!
Dove e nostre tombe se trovarà
I nostri nevodi s’inzenociarà,
Co na preghiera de benedission
El nostro nome santo i ciamarà!
Sul dio dei Magiari nialtri
Giuremo,
Giuremo che s-ciavi più
No saremo!
(Sándor Petőfi, Pest 13 marzo 1948)
Nemzeti dal/Canto nazionale di Sándor Petőfi nella traduzione veneziana di Arturo Gabbi
