Arany Jánosra emlékezünk – 1882. október 22.
Arany János a magyar költészet egyik legnagyobbika. 1882. október 22-én hunyt el. A magyarok számos költeményét, fordítását ismerik, sőt némelyiket – legalábbis az én korosztályom – kántálva mondjuk. Ki ne emlékezne a Toldira, a Családi körre, a Wales-i bárdok, Petőfi Sándor Arany János fiának írt versére, Arany Lacinak, a Shakespeare fordítására és a lista szinte végtelen.
Azt már kevesebben tudják, hogy Arany János Dante-t is fordított.
Idézet:
“Arany János nagy verse (Dante) 1852-ben született. Ez a vers mindent elmond arról, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjére mekkora hatással volt az olaszok Sommo Poetája. Később, 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia ezt a verset választotta ki és küldte el Firenzébe, Dante születésének 600. évfordulója alkalmából.
Az 1852-es évet azért is kell említeni, mert fordulópont is egyúttal a Dante-interpretációban: a romantika stílusjegyei mellett feltűnik a népiesség, a lírai realizmus irányzata.
Számos oka volt Aranynak az 1850-es években kiábrándultnak, kétségekkel telinek lennie (elvesztett szabadságharc, legjobb barátjának, Petőfinek elvesztése), Dante rezignált, megrendült hangját mindez csak felerősíti az Inferno tercináiban Arany fordításában.
1856-ban A magyar nemzeti vers-idomról című tanulmányában csak próbaként, de közölte az Inferno első két tercináját rímes fordításban, és ezzel Arany nevéhez köthető a rímtelen jambikus fordítások után a teljesen formahű tolmácsolás.
Szász Károly is és Babits is hódolattal beszéltek Arany próbálkozásairól. Az eddigi klerikus szemlélet helyett a dantei misztika hangsúlya jelenik meg, amit Aranynál jobban senki nem verselt meg eddig.”
