Vers a Rialto-hídról velencei nyelven magyar fordításban – Poesia sul Ponte di Rialto in lingua veneziana con traduzione ungherese

Olvassátok szeretettel a verset, amely a velencei Rialto-hídról szól kis ironiával, mellette a magyar fordítás. Talán lesz valaki, aki megkísérli a vers műfordítását is.

Forrás: VENETO SCUOLA

Su ‘l Ponte de Rialto, che storia, che sorte,
tra turisti e gondolieri, xe ‘na vera corte,
co le mascare e i selfie, sempre ‘na baraonda,
e mi che passo de corsa, sonti na vagabonda.

Le boteghe xe piene de ciacole sante,
de chi speta ‘l babbèo che el paga contante,
e i piccioni che svola tra i sprizzi e i basi,
sorèli de Venezia, ma ben poco grasi.

El ponte che ciama, “Qua xe arte e passión!”
co ‘na fila de ombre che fa confusión,
e mi che sbuffo, tra ciapà e spinzar,
che tra ‘sto carnevàl me pare de svanir.

Ma poi ‘na risada me sveglia ‘sto cuor,
“Xe solo ‘na scena,” penso con amor,
e su el Ponte de Rialto, tra i vin e ‘l sol caldìn,
me godo ‘sto show — un teatro, un’osteria, un destin.

Rialto hídon, micsoda történet, micsoda élet,
turisták és gondolások, igazi kavalkád
maszkok és szelfik, mekkora felhajtás,
és én, ki sietve elhalad, csak egy csavargó vagyok.

Boltok tele szent fecsegéssel
várják a készpénzzel fizető bolondot,
galambok röpdösnek spirtzek, csókok között,
ez ma Velence, bár ez így túl silány.

A híd, mely kiáltja: “Művészet és szenvedély!”
árnyék csupán, mely zavart kelt,
és én loholok tolongva, hol meg-megállva,
 hogy ebben a karneválban tűnjek el.

Egy kacajra kapom fel fejem “Ez csak színház lehet” – balzsamozza szívemet, és a Rialto hídon borral kezemben a tűző napon élvezem – színház ez, meg egy kocsma és a sors.
Fordította: kél