Egy neves velencei története Magyarországon – Szent Gellért püspök – Storia di un grande veneto del passato in Ungheria – Vescovo San Gerardo
italiano
Szent Gellért püspök – Szeptember 24.
Amikor az ember Budapesten jàr, óhatatlanul szembe találja magát Szent Gellért püspökre emlékező épületekkel, szobrokkal, természeti jelenségekkel: Gellérthegy, az Erzsébethíd fölé magasodó Szent Gellért szobra, a Gellért szálló, a Gellért fürdő, a Gellért tér, de ha vidékre megyünk a bakonybéli bencésekhez is betérhetünk, vagy odaátra Erdélybe Csanádra, ahol méltón őrzik Szent Gellért emlékét. -magyarországon számos iskolát, intézményt neveztek el róla.
De kicsoda Szent Gellért?
Forrás: https://www.santodelgiorno.it/
Szent Gellért püspök (olaszul: Gerardo di Sagredo; latinul: Gerardus) Velencében született 977. április 23-án. A velencei Morosini (egyes, elterjedtebb történészi nézetek szerint a Sagredo) család sarja. Atyja, Gerardo velencei patrícius volt és rokonságban állt a Centranigo családdal, amelyből Pietro Barbolano (1026–31) dózse született. A kis Gerardino beteges gyermek volt. Apja hálából, hogy a gyermek meggyógyult, Istennek ajánlotta fel gyermekét.
5 évesen Isola di San Giorgio Maggiore Benedek-rendi kolostorába került. Ott kiváló szerzetesi oktatásban részesült, valamint nyelvtant, zenét, filozófiát és jogot is tanult, majd a szent könyvek tanulmányozásához fogott, s már korán felébredt benne a vágy, hogy Szent Jeromos iratait magában a betlehemi monostorban olvashassa.
1005 táján szerzetestársai már valami kisebb tisztségre, valószínűleg perjelségre, választották meg a mintegy 25 éves ifjút, akit ekkortájban szenteltek pappá; apátja, Vilmos, a monostor iskolájának tanítójává szemelvén ki őt, a septem artes liberales elvégzésére, Bolognába küldte. Onnan öt év múlva hazatérvén, Vilmos halála után rendtársai apáttá választották. Csak vonakodva fogadta el a kitüntetést, s nemsokára le is mondott róla, hogy régi vágya szerint, a Szentföldön telepedjék le.
A zárai kereskedők egyik hajóján, többedmagával 1015. február közepe táján szállt tengerre. Parenzo mellett nagy vihar érte utol, s ekkor Szent András szigetén (Póla mellett) keresett menedéket. Itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy előbb látogassa meg I. István magyar királyt, akinek segítségével a Dunán folytathatja útját Konstantinápolyba, ahonnan könnyebben eljuthat Jeruzsálembe.
Több időt töltött Anasztáz pécsváradi apátnál, aki pannonhalmi Szent Mór pécsi püspökkel együtt azon volt, hogy Magyarország számára nyerje meg őt. Augusztus 15-én Székesfehérvárott be is mutatták István királynak, aki Gellért vonakodásának ellenére rábízta fiának, Imre hercegnek a nevelését, s időnként diplomáciai küldetésekkel is megbízta; Franciaországban kétségtelenül az ő követeként járt. Amikor azonban 16 éves lett Imre herceg, barátjának (szent) Günthernek példájára 1023-ban ő is remeteéletre szánta magát, s Bakonybélbe vonult vissza 7 éven át.
1030-ban azonban István király marosvári, csanádi püspökké nevezte ki, s tőle várta az Ajtonytól visszafoglalt Tisza-Maros-Duna-közi terület megtérítését. Csanád ispán tíz (köztük hét magyarul tudó) szerzetessel vitte őt püspöksége székhelyére, Csanádra, ahol az Oroszlámosra áthelyezett ortodox szerzetesek monostorában telepedtek le. A nép ezrével tódult oda, hogy fölvegye a keresztséget, s ajándékaival árasztotta el a püspököt, aki a vidékre is gyakran kirándult, hogy templomok építésére helyet jelöljön ki, s hogy megkeresztelje a népet. Egyházmegyéjét hét főesperességre osztotta. Kijelőlt egy tanítót és a magyar urak kérelmére Csanádon állított iskolában, s gondoskodott magyar ifjaknak papokká való neveléséről, székesegyházat épített, templomaiban meghonosította a menedékjogot. Amellett ő maga aszkétaéletet élt, egyúttal azonban a tudományokkal, így csillagászattal is foglalkozott, magyarul azonban sohasem tanult meg annyira, hogy a nép nyelvén szónokolhatott volna. Szűz Mária magyarországi tiszteletének ő volt az első és leghatásosabb terjesztője
Szent István 1038. augusztus 15-i halála után a politika zivatarai őt is kizavarták apostoli csöndes munkásságából és aktív politizálásba kezdett.
Szegfű László történésznek a fennmaradt források elemzése alapján kialakított álláspontja szerint 1046. (a korábban elfogadott szeptember 24-i időpont helyett) augusztus 29-én a pesti révnél megtámadták a Vata-féle lázadás résztvevői, majd elfogták, kétkerekű talyigán a Kelen-hegyről (ma Gellérthegy) a mélységbe lökték, lándzsával átdöfték és megkövezték. Szent Gellért tisztelői holtestét Csanádra vitték, ahol szarkofágban helyezték örök nyugalomra. Bebalzsamozott testét később Muranoba vitték.
1083-ban avatta szentté VII. Gergely pápa, I. László magyar király kérésére I. Istvánnal és fia, Imre herceggel egyidőben.
Szent Gellért (San Gerardo) megmaradt ereklyéit – bebalzsamozott testét, piros miseruhában és piros infulában – most a Velencei lagúnában fekvő Murano Santa Maria e Donato bazilikájában őrzik. Ereklyéinek kisebb részei az évszázadok során ajándékozásokkal és cserékkel elkerültek Bolognába, Prágába is. Őrzik ereklyéit Győrött, valamint 1992 óta Szegeden a Fogadalmi Templomban (a „Dómban”), a belvárosi templomban (2002), és a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorban (2018).
Szent Gellért (San Gerardo) megmaradt ereklyéit – bebalzsamozott testét, piros miseruhában és piros infulában – most a Velencei lagúnában fekvő Murano Santa Maria e Donato bazilikájában őrzik. Ereklyéinek kisebb részei az évszázadok során ajándékozásokkal és cserékkel elkerültek Bolognába, Prágába is. Őrzik ereklyéit Győrött, valamint 1992 óta Szegeden a Fogadalmi Templomban (a „Dómban”), a belvárosi templomban (2002), és a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorban (2018).
Művei
Szent Gellért komoly irodalmi munkásságot folytatott. Egyetlen fennmaradt értekezését csak az 1700-as években találták meg a freisingi káptalan könyvtárában, (Deliberatio Gerardi Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium puerorum ad Isingrimum liberalem) először 1790-ben gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök adta ki; ez a hazai tudományos irodalom legrégibb emléke. Újabb kiadása Deliberatio. Gerardi Moresanae aecclesiae episcopi Svpra Hymnum trium Pverorum – Elmélkedés. Gellért, a marosi egyház püspöke A három fiú himnuszáról címmel (Scriptum Kiadó, Szeged, 1999. 765 oldal ISBN 963-8335-71-8) jelent meg. Ismertetését lásd: Vajda Tamás: Magányos remekmű a XI. századból.
A hívú közösségek a mai napig időről szerveznek zarándoklatot Szent Gellért szarkofágjához Csanádra (ma Erdély, Románia), illetve a velencei Isola di San Giorgio Maggiore Benedek-rendi kolostorához, valamint Muranoba, Santa Maria e Donato bazilikájához.
Vértanúsága liturgikus ünnepnapját szeptember 24-én tartják.
Vescovo San Gerardo / Szent Gellért – 24 settembre
Quando si è a Budapest, ci si trova inevitabilmente faccia a faccia con edifici, statue e cose che ricordano il vescovo San Gerardo: la collina Gellért, la statua di San Gerardo, che sovrasta il Ponte Elisabetta, l’hotel Gellért, i bagni Gellért, la piazza Gellért, ma se andate in campagna potete anche visitare i Benedettini di Bakonybél, o laggiù a Csánád in Transilvania, dove viene onorata la memoria di San Gerardo. – in Ungheria a lui sono state intitolate molte scuole e istituzioni.
Ma chi è San Gellért?
Fonte: https://www.santodelgiorno.it/
Il vescovo San Gellért (italiano: Gerardo di Sagredo; latino: Gerardus) nacque a Venezia il 23 aprile 977. È un rampollo della famiglia veneziana dei Morosini (secondo alcuni storici più diffusi, i Sagredo). Suo padre, Gerardo, era un patrizio veneziano e imparentato con la famiglia Centranigo, da cui nacque il doge Pietro Barbolano (1026–31). Il piccolo Gerardino era un bambino malaticcio. Suo padre, in segno di gratitudine per la guarigione del bambino, consacrò suo figlio a Dio. All’età di 5 anni entrò nel monastero benedettino dell’Isola di San Giorgio Maggiore. Lì ricevette un’eccellente educazione monastica, oltre a grammatica, musica, filosofia e diritto, quindi iniziò a studiare i libri sacri e il desiderio di leggere gli scritti di San Girolamo nel monastero stesso di Betlemme si risvegliò presto in lui.
Intorno al 1005 i suoi confratelli avevano già eletto il giovane di 25 anni, ordinato sacerdote in questo periodo, a una carica minore, probabilmente un monsignore; il suo abate, Guglielmo, lo scelse come maestro della scuola del monastero e lo mandò a Bologna per completare il septem artes liberales. Ritornato a casa cinque anni dopo, dopo la morte di Guglielmo, i suoi confratelli lo elessero abate. Accettò il titolo solo con riluttanza, e ben presto vi rinunciò per stabilirsi in Terra Santa, secondo il suo antico desiderio.
Verso la metà di febbraio del 1015 salpò su una delle navi mercantili di Zara. Una grande tempesta lo colse nei pressi di Parenzo, e cercò rifugio nell’isola di Sant’Andrea (vicino a Pola). Qui conobbe l’abate Razina di Pannonhalma, che lo convinse a visitare prima István I, il re di Ungheria, con il cui aiuto poté proseguire il suo viaggio sul Danubio fino a Costantinopoli, da dove avrebbe potuto raggiungere più facilmente Gerusalemme.
Trascorse più tempo con l’abate Anasztáz di Pécsvárad, il quale, insieme al vescovo di Pécs, Szent Mór di Pannonhalma, cercò di convincerlo di rimanere in Ungheria. Il 15 agosto, a Székesfehérvár, furono presentati anche al re István I. (Santo Stefano, Re d’Ungheria), che, nonostante la sua riluttanza, affidò a Gellért l’educazione di suo figlio, il principe Imre, e occasionalmente gli affidò missioni diplomatiche; il re lo mandò in Francia come suo emissario. Tuttavia, quando il principe Imre compì 16 anni, seguendo l’esempio del suo amico (santo) Günther, nel 1023 decise anche lui di vivere da eremita e si ritirò a Bakonybél per 7 anni.
Nel 1030, tuttavia, il re István lo nominò vescovo di Marosvár e Csanád, e si aspettava da lui la restituzione dell’area tra il Tibisco-Maros-Danubio riconquistata ad Ajtony. Ispan Csanád lo condusse con dieci monaci (tra cui sette che conoscevano l’ungherese) nella sede del suo vescovato, Csanád, dove si stabilirono nel monastero dei monaci ortodossi trasferiti a Oroszlámos. La gente accorreva lì a migliaia per farsi battezzare e ricopriva di doni il vescovo, che spesso si recava nelle campagne per designare un luogo per la costruzione di chiese e per battezzare la gente. Ha diviso la sua diocesi in sette arcidiocesi. Fu nominato insegnante presso la scuola istituita a Csanád su richiesta dei signori ungheresi, si occupò dell’educazione dei giovani ungheresi affinché diventassero sacerdoti, costruì una cattedrale e stabilì il diritto d’asilo nelle sue chiese. Inoltre, egli stesso visse una vita ascetica, ma allo stesso tempo si occupò delle scienze, compresa l’astronomia, ma non imparò mai abbastanza l’ungherese per poter parlare la lingua della gente. Fu il primo e più efficace promotore della venerazione della Vergine Maria in Ungheria.
Dopo la morte di sant’István, avvenuta il 15 agosto 1038, anche le tempeste politiche lo distolsero dal suo tranquillo lavoro apostolico e si diede alla politica attiva. Secondo l’opinione dello storico László Szegfű basato sull’analisi delle fonti sopravvissute, il 29 agosto 1046 (invece della data precedentemente accettata del 24 settembre), fu attaccato dai partecipanti alla ribellione Vata a Pest, e poi catturato, messo su un carro a due ruote da collina Kelen (oggi collina Gellért) fu spinto nell’abisso, trafitto con una lancia e lapidato.
Gli ammiratori di San Gellért portarono il suo corpo a Csanád, dove fu deposto in un sarcofago per il riposo eterno. Il suo corpo imbalsamato fu poi portato a Murano.
Nel 1083 Papa Gregorio VII. canonizzò il vescovo Gerardo su richiesta del re László I. d’Ungheria, e allo stesso tempo canonizzò il re István I. e suo figlio il principe Imre.
Le restanti reliquie di San Gerardo (Szent Gellért) – il suo corpo imbalsamato – sono ora conservate nella Basilica di Santa Maria e Donato a Murano, situata nella laguna veneziana. Piccole parti delle sue reliquie sono andate a Bologna e Praga attraverso doni e scambi nel corso dei secoli. Le sue reliquie sono conservate a Győr e dal 1992 nel Tempio Vocazionale (il “Dóm”) a Szeged, nella chiesa del centro (2002) e nel Monastero di Santo Mauricius a Bakonybél (2018).
I suoi libri e scritti
San Gerardo ha perseguito un lavoro letterario serio. Il suo unico trattato superstite fu ritrovato solo nel 1700 nella biblioteca del capitolo di Freising in Baviera (Deliberatio Gerardi Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium puerorum ad Isingrimum liberalem) pubblicato per la prima volta nel 1790 dal conte Ignác Batthyány, vescovo della Transilvania; questa è la memoria più antica della letteratura scientifica ungherese. Un’altra edizione di Deliberatio. Gerardi Moresanae aecclesiae episcopi Svpra Hymnum trium Pverorum – Meditazione. Gellért, vescovo della chiesa di Maros, è stato pubblicato con il titolo Sull’inno dei tre figli (Scriptum Kiadó, Szeged, 1999. 765 pagine ISBN 963-8335-71-8). Vedi la sua descrizione: Tamás Vajda: Capolavoro solitario dell’XI. secolo.
San Gerardo scrisse anche altre opere, ma queste sono andate perdute nel tempo. Tutto ciò che si sa è che le sue opere perdute riguardavano i seguenti argomenti, come Spiegazioni alla prima lettera di San Giovanni Apostolo; Commenti al primo capitolo della lettera di San Paolo agli Ebrei; Interpretazioni della Santissima Trinità. Diverse persone gli hanno anche attribuito la paternità di “I consigli di Santo Stefano”, ma ciò non è stato dimostrato.
Pellegrinaggi
Ancora oggi le comunità di credenti organizzano regolarmente pellegrinaggi al sarcofago di San Gerardo a Csanád (oggi Transilvania, Romania), e al monastero benedettino dell’Isola di San Giorgio Maggiore a Venezia, nonché alla Basilica di Santa Maria e Donato a Murano.
La festa liturgica del suo martirio si celebra il 24 settembre ogni anno.
Források / Fonti letterarie:
A Szent Mauríciusz Monostor története. Bakonybél. A monostor honlapja. Megtekintve: 2024.09.18-án. Link: https://bakonybel-monostor.hu/tortenet/
Kovács Olivér: Egy szarkofág maradt csak a legendás városból, Építészfórum, 2011.10.26., Megtekintve: 2024.09.19. Link: https://epiteszforum.hu/egy-szarkofag-maradt-csak-a-legendas-varosbol
Karácsonyi János: Szent Gellért csanádi püspök élete és művei. Budapest, 1887. 331 oldal, Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban digitalizált és feldolgozott online változat; Megtekintve: 2024.09.19.; Link: http://ppek.hu/szit-pdf/Karacsonyi_Janos_Szent_Gellert_csanadi_puspok_es_vertanu_elete_facsimile.pdf
Képes krónika. A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. Ford. Geréb László. Magyar Hírlap és Maecenas Kiadó, Budapest, 1993.; Országos Széchenyi Könyvtár digitalizált és feldolgozott online változat; Megtekintve: 2024.09.19.; Link (szöveges magyarul): https://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm; Link (képes): https://archive.org/details/chronica-picta/mode/2up
Mazzucco, Gabriele: Ritratto dell’uomo di Dio: San Gerardo Sagredo, vescovo di Csanád e Martire; Parrocchia dei Santi Maria e Donato, Padova : G. Deganello, 2000; Megtekintve: 2024.09.19.; Link: https://www.sandonatomurano.it/basilica-dei-santi-maria-e-donato?pgid=kz4f2h9c-844365be-3e62-4922-8e91-b2a874fb44bc
Szegfű, László: „Gellért püspök halála”. Acta Historica (Szeged), 1979. 66. évf. (január), 19-28.; Acta Universitatis Szegediensis : Acta historica digitalizált és feldolgozott online változat; Megtekintve: 2024.09.19.; Link: https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/acthist/article/view/9880/9772
Szegfű, László: Szent Gellért prédikációi. In: Acta Universitatis Szegediensis. Acta historica, 1985. (82.) évfolyam.; Acta historica digitalizált és feldolgozott online változat; Megtekintve: 2024.09.19.; Link: https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/acthist/article/view/10187/10079
Szegfű László: Még egyszer Szent Gellért prédikációiról. Aetas, 1999. 3. szám; Országos Széchenyi Könyvtár digitalizált és feldolgozott online változat; Megtekintve: 2024.09.19.; Link: https://epa.oszk.hu/00800/00861/00012/99-3-2.html
Weisbender, Joseph (szerk.): Szentek élete. Diós István (a magyar kiadás szerk.). Ford. Lőrincz Imre, Verő G. Mária, Diós István. – 5. bővített, átdolgozott kiadás – Budapest, Szt. István Társulat, 2001. 1. kötet, 496–497. Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban digitalizált és feldolgozott online változat Archiválva 2014. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 963-360-924-0, Megtekintve: 2024.09.19.; Link: http://www.ppek.hu/konyvek/Dios_Istvan_A_szentek_elete_I_1.pdf
